Friss :)

Ismét újításon megy keresztül a blog, lassan többször váltok dizit, mint ahány bejegyzésem van :D De a lényeg h. végre kialakuljon egy szééép oldal, ahova örömmel írom le a gondolataimat. Meg volt a diplomaosztóm is még 4-én, meg is akartam írni, de valahogy nem volt humorom hozzá. Aztán leadtam az önéletrajzomat, de arra a munkára, amit szerettem volna, most még 2 hónapig nem vesznek fel senkit :( Erre az unokatesóm barátja beadta egy németes pozícióra, amitől én természetesen rosszul lettem. Ugyanis komolyan 2007-ben beszéltem utoljára németül. Az érettségin!!! Szóval most napok óta németeztem, és jönnek vissza a dolgok, de akkor is legtöbbször angolul jut minden az eszembe. És tegnap egész nap úgy voltam, hogy lemondom az interjút. (Ami szerdán lesz amúgy) Azért mert szörnyen utálok beégni más emberek előtt. Nem az interjútól "félek" , mert nem is félek, inkább egy kicsit izgulok, hogy megértsem a németet és tudjak válaszolni nekik mindenre. De az uncsim barátja rábeszélt, hogy nincs okom, nem megpróbálni, mert jó leszek stb. Áh a végén úgy voltam, hogy üsse kő, max. égek egy kicsit, és hazajövök. Majd meglátjuk mi lesz.
Szóval holnap megyek Bp-re, ott alszom másnap pedig interjú német-angol-magyar nyelven. "I's gonna be legen... wait for it ...dary!"

Más: megnéztem végre a Házibuli 2-t, hogy ez a Pierre Cosso, milyen jó pasi volt!!! <3 :) Na de a lényeg, van benne egy nagyika Poupette, akinek óriási dumája van. És volt egy monológja, ami hihetetlenül rám illett.